Najó, be kell, hogy valljam, az utóbbi bejegyzések egészen alpárira siekredtek. Még magamhoz képest is. Nemtudom mi kap el ilyenkor. Bár valószinűleg DÜHROHAM lenne rá a megfelelő szó. Azt nemtudom, hogy miért, vagy kitől. (...) Ugyanis már elivleg nem szorul össze a gyomrom - ó dehogynem. Viszont, valahol-valaki egy tök jó dolgot írt, vagy lehet ezt több helyről ollózta össze az agyam, de mindenképpen értékes gondolat. Szerintem legalábbis.
Rá kell, hogy eszméljek arra, hogy egyedüli elleségem az saját magam. Az a kibaszott nagy egóm, és az agyam. Mondjuk ez egy egység fizikailag, elvileg. Viszont több ponton is módosítanom kell a belső dolgaimat, hogy fasza legyek.
Az egyik legdurvább dolog, hogy hajlamos vagyok hergelni magam faszságokkal. Ez amúgy nagyon félelmetes. Szeletelem lent a konyhában a paradicsomot, közben beugrik egy olyan sztori, ami nekem kellemetlen vagy negatív volt, és a következő amin kapom magam, hogy elönt a düh, és hogyha előttem állna az a személy, akkor belébasznám a kést. Sőt! Lehet meg is szurkálnám, majd végigvágnám a homlokától egészen le a hasáig, úgy, hogy kifollyon az a bele. Majd a kezébe adnám.8) Persze most csak túloztam. De úgygondolom, a legdurvább, hogy ilyenek eszembejutnak. Már nem az, hogy kicisnálok valakit egy tompa késsel, hanem, hogy maga a gondolat csírája megjelnik az elmémben. 100%ig biztos vagyok benne, hogy ez a sérült egóm végterméke, vagy játéka. Nevezzük aminek akarjuk.
A másik gecinagy ellenségem, az agyam. Túlvariálok mindent, és mindenkit. Kiskoromban sokan megdicsértek, hogy milyen kreatív és fantáziadús gyerek vagyok. Persze ennek én kurvára örültem, meg amúgy ez egy jó tulajdonság. Viszont arra is rá kellett jönnöm, hogy ez + a túlvariálás, vagy fasztudja mi, lehet akár racionalizálásnak vagy faszomtudja minek nevezni. Emiatt voltam sokkal félénkebb mint az átlag. És ez a durva bazdmeg, hogy azért, mert sokkal élénkebb volt a fantáziám, és sokkal gyorsabban pörgött - bazdmeg amúgy szigorúan múltidő - az agyam és emiatt fostam többet. És tadaam, ha meg bevagyok baszva, agy kikapcs, és minden megy mint ahogy anagykönyvben megvan írva. Persze ilyenkor kitőr belőlem minden, és hajlamos vagyok átmenni alpáriba.
Na de a lényeg! Szóval az van, hogy eddig azt hittem, hogy ez egy kibaszott játszma! DE NEM! Itt semmilyen játszma nincs. Nem számít ki baszik elősször, ki-kinek a kezét fogja, nem számít, ki kivel kavar és az se, hogy ki mit mond vagy gondol. Semmi nem számít. Csak ÉN! Nem folyok bele semmilyen kibaszott játékba. Én nem fogok mostantól savazni senkit, és kurvára nem fog érdekelni, hogy engem ki, hogy merre fikáz. LESZAROM! LESZAROK MINDENT! Leszarom azt a gyökért az utcán akinek nemtetszik ami rajtam van, leszarom a szomszéd asztalnál ülők véleményét a trágár stílusomról, leszarom ha egy hülye picsa elküld, leszarom a volt nőmet és, hogy éppen mivel akar velem kibaszni, leszarom, hogyha épp nincs pénzem, és ha büdös vagyok, meg retkes a ruhám, meg bevagyok baszva. A kurva anyátok! En mostmár leszarom!
