Múltkor kifejtettem, hogy mennyire utálom, hogyha valami mondjuk a nyár végén van, és Én kurvára várom. Ugyanis hajlamos vagyok végiszenvedni a nyarat úgy, hogy azt a hűdenagy csodát várom, és közben meg nem is akkora nagy durranás meg ilyenek.
Mert az szinte 100% papírforma, hogyha valamit jó elölre eltervezel, hogy na akkor ez így meg úgy lesz, akkor az hétszentség, hogy meg se fogja közelíteni. Tudnék itt példálózni a "majd az a csaj eljön a buliba és majd hogy felszedem" meg az " akkor elősször ide megyünk, meg majd utánna felnézünk tetőre is" faszságokkal, de ezt mindenki tudja, hogy hogy van. Mindenesetre az a lényeg, hogy két nap ( kettő ) múlva már kezdődik a balaton sound. Bár nem vártam 365 napja, mint a balatonszaundfészbukoffisől oldalon írja a sok gyökér, de azért már egy hónapja igazán be van sózva a picsám. Na de a legszomorúbb, hogy ezalatt az egy hónap alatt annyi sztori keringett a fejemben erről a kibaszott fesztiválról. Persze főleg csöcsök és puncik repkedtek az orrom előtt, de az van, hogy most okulva az eddigi tapasztalatokból, lehet, hogy totálisan le kéne szarni ezt az egész előre kigondolom, hogy mit fogok csinálni dolgot és teljesen véletlenszerűen küzdeni meg a piával, puncival, meg csöcöskkel. Hogyha seggbebaszott újsznob köcsög lennék vagy csak az a hülye és végtelenülbalfasz emberek egyike akik ezeket az undorító geciládákat majmolja akkor azt is mondhatnám, hogy "júúú akkor most ilyen random dolgokat fogunk csinálni".
Meg is van miről fogok pötyögni este: ezekről az undorító pesti köcsögökről.
